Home    Search    Gallery    How-To    Books    Links    Workshops    About    Contact

adorama

Why Your Camera Doesn't Matter - - - In Hungarian!!!!

Please help KenRockwell..com

Also see "The Seven Levels" in Hungarian.

Also in English, Spanish, Ukrainian, French, Italian, German, Spanish, Chinese, Dutch, Hebrew, Vietnamese, Russian, Portuguese and Hungarian.

Miért nem a fényképezőgép a lényeg?

Hogyan lehetséges az, hogy bár azóta 60 év telt el, és ezalatt annyit javultak a kamerák, a lencse élessége, a filmszemcse minősége, a felbontás és a dinamikus tartomány is, mégsem képes senki túlszárnyalni azt, amit Ansel Adams csinált 1940-ben? Ansel még Photoshop-ot sem használhatott! Hogy csinálta akkor? A legtöbb próbálkozás a közelébe sem ér, van ugyanolyan jó is, csak másképpen, mint például Jack Dykinga, de senki sem olyan, mint Ansel.

Miért van az, hogy a legkülönlegesebb felszerelésekkel rendelkező fényképészek, akik az internet segítségével megszerzik Jack és Ansel képei helyszínének pontos GPS koordinátáit és elkirándulnak oda, kezükben a felvétellel, hogy biztosan teljesen egyező másolatot készíthessenek (amit törvényellenes az USA szerzői jog törvénye és az általános tisztesség szerint), de az eredmény mégis csak egy hasonló kép lesz, mert hiányzik belőle az eredi kép hatása és érzelmei, amiről azt hitték lemásolták.

Nem viccelek. Olvashatsz ezekről a hatökrökről itt. Egyetemi asztronómusokat kértek fel, hogy jósolják meg azt az időpontot, ami két évtizedben egyszer fordul elő, amikor a körülmények egyezőek lesznek, és 300 ernyőt tettek fel pontosan a megfelelő helyen. Mégsem sikerült ugyanazokat a felhőket, havat és árnyékot lekapni. Ez Anselt igazolja. Persze, hogy nem tudták megcsinálni, amit akartak: az elragadó képek ihletből születnek és másolásból.

Miért van az, hogy azt mindenki tudja, hogy a Photoshop felhasználásával bármilyen rossz képet mesterművé lehet változtatni, mégis több órás formázgatás után is csak rosszabbul néz ki a kép, mint kezdetben?

Talán azért, mert a művész szeme, türelme és tudása teszi ki a képet és nem az eszközei.

Walker Evans egyszer azt mondta: - Az emberek mindig azt kérdik, milyen kamerát használok. Nem a kamera a lényeg, hanem ez… - és mutatóujjával a halántékára bökött.

Jézus Krisztus apukája, József egy fa lépcsőt, egy mesterművet alkotott egy templomban Új-Mexikóban 1873-ban, és érdekel az bárkit is milyen szerszámokat használt? Keress, ameddig csak akarod, rengeteg tudós vitára bukkanhatsz, de sosem a szerszámokról szólnak ezek.

A felszerelésed NEM befolyásolja a képed minőségét. Minél kevesebb időt és fáradtságot fordítasz arra, hogy a felszerelésed miatt aggódsz, annál több időt és fáradtságot fektethetsz nagyszerű képek készítésébe. A jó felszerelés csak könnyebbé teszi, gyorsabbá vagy kényelmesebbé, hogy olyan eredményt kapj, amit szeretnél.

„Bármilyen jó modern lencse a maximumra javít a nagyobb fényrekeszeknél. Egy kis fényrekesz használata csak a mélységet növeli…” Ansel Adams, Június 3. 1937. Ezt válaszolta Edward Westonnak, aki lencse javaslatokat kért; ez Ansel Autobiográfiájának 244. oldalán található. Ansel fantasztikusan éles képeket készített hetven évvel ezelőtt, és nem pazarolta arra az idején, hogy azon aggódott, milyen élesek is a lencséi. Hetven évnyi fejlődés után jobban tesszük, ha arra figyelünk, hogy lenyűgöző képeket készítsünk, mint hogy teszt diagrammokat fényképezzünk.

A kamera egyetlen feladata, hogy nem álljon útjába a fényképezésnek.

Ernst Haas szólt erről egyik műhelygyakorlatán, 1985-ben:

Két srác Nova Scotia-ból nagyon igyekezett, hogy ott lehessenek a gyakorlaton. Nagy Leica rajongók voltak, egy fényképészüzletben dolgoztak, és spóroltak, hogy vehessenek saját gépet. Nagyra tartották Ernst-t, mert Leicát használt (bár Nikont használt a Marlboro képeihez, amikor úgy hozta a sors).

Négy napja tartott a gyakorlat körülbelül, amikor végül reagált a srácok Leica imádatára, és egy beszélgetés közepén, amikor egyikük még egy kérdést tett fel, hogy Wetzlar felsőbbségét megállapítsák még egyszer, Ernst azt mondta: - Leica, schmeica. A fényképezőgép egyáltalán nem számít. Mindegyik rögzíteni tudja, amit látsz. De előbb LÁTNOD kell. –

Senki sem beszélt többé Leicáról, Nikonról, Canonról vagy más fényképész felszerelés márkáról a gyakorlat hátralevő részében.

Azt is mondta: - A legjobb széles szögű lencse? Két lépés hátra [és] várj az ahá-ra.

(Ez a Haas anekdota Murad Sayen híres fényképésztől származik, aki a Maine állambeli Oxfordból jött, és akiért nagyon odavannak az emberek. Sokan azt mondják úgy emelkedett ki a háttérből, mint Eliot Porter és Henri Cartier Bresson kereszteződése. Legalább három honlapot találtam, ami azt állítja, hogy a hivatalos oldala itt, itt, és itt.)

Láthatod a világ pár legjobb képét itt, az készítette őket, aki ugyanezt mondja itt. Itt van még egy csomó adat, ami megerősíti, hogy a többféle lencse használata csak rosszabb képeket eredményez. Ezeket a fekete-fehér képeket itt egy 50 éves, 3 dolláros doboz kamerával csináltam, ami primitívebb a ma eldobható kameráknál. Ez a lap itt egyszerűen fantasztikus képeket közöl, amiket egy Olympus 8080-assal készítettek.

Az emberek tudják, hogy az autók nem maguktól mennek, az írógépek nem írják a regényeket maguktól és Rembrandt ecsetei nem festettek maguktól, akkor miért gondolja néhány ember, hogy a kamerák fogják magukat, és maguktól készítik a képeket. A legfejlettebb, legegzotikusabb és legdrágább autó még a sávot se tudná tartani az autópályán magától, még kevésbé tudna hazavinni téged. Nem számít milyen fejlett a géped, még mindig a te felelőséged, hogy jó időben jó helyen legyél, és a jó irányba fordulj, hogy olyan képet kapj, amilyet szeretnél. Minden kameránál kell néha kézi beállítást alkalmazni, függetlenül attól, hogy mennyire fejlett. Sose a kamerát hibáztasd, hogy nem tud mindent vagy rossz az exponálás vagy hogy elmosódott képet készít.

Így jöttem erre rá:

Amikor művészetről van szó, legyen az zene, fényképezés, szörfözés vagy bármi más, meg kell mászni egy hegyet. Az történik, hogy úgy az első húsz évben, amikor bármilyen művészetet tanulsz, tudod, ha jobb hangszered, kamerád vagy szörfdeszkád lenne, akkor olyan jó lehetnél, mint a profik. Sok időt fecsérelsz arra, hogy a felszerelésed miatt aggódsz, és próbálsz jobbat venni. Az első húsz év után végül olyan jó leszel, mint a többi világhírű művész, és egy nap, amikor valaki tanácsot kér tőled ráébredsz, hogy sosem a felszerelés volt a lényeg.

Végre rájössz, hogy a jó felszerelés, amire annyi időt áldoztál, hogy összeszedd, csak könnyebbé teszi a jó hangzás, kép vagy mozgás elérését, de egy kicsit több erőfeszítéssel meg tudnád csinálni ugyanazzal a szeméttel is, amivel először kezdted. Rájössz, hogy a felszerelés legfontosabb feladata, hogy ne legyen útban. Arra is rájössz, ha azt az időt, amit aggódva elpazaroltál, hogy jobb felszerelést szerezz, inkább arra fordítottad volna, hogy a fát nyüvöd, fényképezel, vagy meglovagolod a hullámokat, akkor sokkal hamarabb jutsz oda, ahol vagy.

Találkoztam Phil Collins-szal egy előadáson 2003. decemberében. Kitűnt, hogy az emberek mindig felismerik Phil hangzását, ha meghallják. Páran úgy döntöttek, játszanak a dobján mikor elment egy koncert közben, és mit gondolsz? Az nem hangzott úgy, mint Phil. Ugyanakkor egy bérelt felszerelésen (vagy „kölcsöndob”-on, ahogy itt az USA-ban hívjuk) Phil még mindig Philnek hangzik. Még mindig azt hiszed, hogy a dobjai adják a hangzását?

Egy wichigan-i rajongó autóversenyzést tanít nagy körpályán. Az egyik tanítványa lánya is tanulni akart. Odarepült és a pályán egy bérelt Chevy Cavalier-vel jelent meg. Lekörözte a többi tanulót, középkorú, kopaszodó férfiakat Corvette-kel és 911-ekkel. Miért? Egyszerűen odafigyelt az oktatóra, pontos és kitartó volt, és a jó vonalakon haladt, nem pózolt elpazarolva sok lóerőt, hogy azzal helyettesítse a türelmet és a tehetséget. A fickók tényleg idegesek voltak, különösen, hogy egy LÁNY hagyta le őket, aki ráadásul 16 éves.

Ha profi vezető vagy, elég jó vagy hogy mindent kihozz egy kocsiból és csak annak képességei gátolhatnak, de ha olyan vagy, mint az átlagember akkor a kocsinak, a kamerának vagy a futócipőnek kevés, vagy semmi köze nincs a teljesítményedhez, mivel mindig te leszel a döntő tényező és nem az eszközök.

Kapj el egy virtuózt, aki teljesen ura az eszközének távol a szponzoraitól, és ő is ezt mondja.

Akkor a művészek, akiknek csodálod a műveit miért használnak különleges, drága felszerelést, ha a munkájuk minősége ugyanolyan? Egyszerű:

1) A jó felszerelés nem áll az útba, és megkönnyíti, hogy olyan eredményt kapj, amit szeretnél. A gyengébb felszerelés több munkával járhat.
2) Tartósak, jók az olyan embereknek, akik keményen minden nap egész nap használják az eszközeiket.
3) A haladó felhasználók néhány kisebb extra tulajdonságot kényelmesnek találhatnak. Ezek a kényelmek megkönnyítik a fényképész életét, de nem teszik jobbá a képeket.
4) Hé, semmi gond nincs a legjobb eszközökkel, ha van elég pénzed, hogy elverd, miért ne? Csak sose hidd, hogy a puccos eszközök végzik el a munkát.

Szóval miért mutatok magamról olyan képeket az oldalaimon, amin hatalmas lencsékkel vagyok látható? Egyszerű: így nem kell azt mondanom „Ken Rockwell fényképészet” ami bénán hangzik és több helyet foglal el. A nagy kamerának köszönhetően könnyebben és gyorsabban megértitek az üzenetet, így elég csak annyit írni „Ken Rockwell”.

Még egy utolsó példa: vettem egy használt fényképezőgépet, ami nem fókuszált rendesen. Visszavittem a kereskedőhöz egy párszor megjavíttatni, de mindig ugyanúgy kaptam vissza. Művészként tudom, hogyan kompenzáljam ezt a hibát, de fáradságos volt, mert mindig kézzel kellett ellensúlyoznom a fókusz beállítást. Mindenesetre az egyik mindenkori legkedvesebb képemet akkor készítettem, amikor kipróbáltam. Ez a kép itt mindenféle díjakat nyert nekem, és még egy los Angeles-i galériában is lógott, ahol egy eredeti Ansel Adams-et vettek le, hogy felakasszák. Amikor levették a képem, az Ansel kép rögtön visszakerült. Ne felejtsd el, ezt egy olyan kamerával értem el, amit visszavittek a kereskedőhöz, mert nem lehetett megjavítani.

A kép fontos része, hogy még maradtam, mikor több barátom elment vacsorázni, de én azt gyanítottam, hogy különleges égi jelenségekben lesz részünk (a bíbor ég, ahogy a kép mutatja). Négy perces expozícióra állítottam normális lencsével. Megcsinálhattam volna azzal az 3 dolláros kamerával is, ami ezeket a fekete-fehér képeket készítette, és ugyanígy nézne ki.

Hasonlóképp néha utálkozó leveleket és telefonhívásokat kapok olyan fickóktól (soha sem nőktől), akik nem értenek egyet személyes eszközválasztásommal. A szívükre veszik, hogy előnyben részesítek valami mást, mint ők. Mintha bárkit is érdekelne. Ezek az alakok jót akarnak, de valószínűleg még nem mászták meg azt a hegyet, és még mindig azt hiszik, hogy minden eszköznek van egy abszolút jóság szintje függetlenül az alkalmazásától. Az eszközöket testük fizikai kiterjesztésének tartják, ezért érinti őket személyesen, ha bizonyos eszközökből viccet csinálok, mert nem megfelelőek arra, amit én csinálok. Például a Leica gyűjtőknek itt komoly bajaik vannak ezzel az oldallal. Minden felszerelésnek különböző értéke van attól függően, hogy mit akarsz vele kezdeni. Ami számodra nagyszerű, lehet, hogy számomra nem az, és fordítva.

Majdhogynem minden kamera, függetlenül attól, hogy mennyire jó vagy rossz, használható kiváló képek készítéséhez magazinok borítójára, versenyek megnyeréséhez és művészeti galériákban való kiállításhoz. A lencse vagy a kamera minőségének szinte semmi köze a kép minőségéhez, aminek létrehozásához használni lehet.

Valószínűleg már minden felszerelés a rendelkezésedre áll, csak meg kell tanulni kihozni belőle a legjobbat. A jobb felszerelés nem készít jobb képeket, mert nem a jobb felszerelés teszi a jobb fényképészt.

A fényképészek készítik a képeket, nem kamerák.

Szomorú mennyire kevesen jönnek erre rá, és arra vesztegetik az idejüket, hogy a gyenge eredmények miatt a felszerelést hibáztatják, ahelyett, hogy idejüket arra fordítanák, hogy megtanulnának látni, és hogy hogyan manipulálják és értelmezzék a fényt.

Az újabb gépek vétele biztosítja, hogy ugyanolyan eredményt érsz el, mint azelőtt. A tanulás az út a jobb képek felé, nem a még több kamera.

Ne okold a felszerelésed mindenért, ami hiányzik a képeidből. Ha kételkedsz ebben, menj el egy jó fénykép múzeumba, vagy üss fel egy fényképeszet történeti könyvet és nézd meg a csodálatos technikai minőséget, amit az emberek 50-100 éve értek el. A modern felszerelés előnye a kényelem, NEM a képminőség. Nézd meg a Death Valley-ben készített fekete-fehér képeimet. Fantasztikusak mi? Egy 50 éves rögzített fókuszú, rögzített expozíciós dobozú kamerával készítettem, amiért 3 dollárt fizettem. Ez a kamera primitívebb a mai eldobható kameráknál.

Technikailag és művészileg is csodálatos képeket készítettem egy 10 dolláros géppel, amit Goodwill-nél vettem, és rengeteg silány kép született egy 10000 dolláros lencsével a motor hajtotta Nikonommal.

Meg kell tanulnod látni, és komponálni. Minél több időt pazarolsz arra, hogy a felszerelésed miatt aggódsz, annál kevesebb marad a nagyszerű képek létrehozására. Aggódj a felvételeid miatt, és ne a felszerelésed miatt.

Mindenki tudja, hogy az írógép márkájának (vagy a képességnek az írógép megjavítására) semmi köze egy megragadó regény megírásának képességéhez, bár egy jobb írógéppel a gépelés egy kicsit kellemesebb. Akkor miért gondolja sok, máskülönben értelmes ember, hogy az hogy milyen a fényképezőgépük van, vagy hogy mennyire jól ismerik a zársebességet, a lencse tervezését vagy a gép technológiáját számít egy érdekes fénykép megalkotásánál azon felül, hogy a fényképész keze alá dolgoznak?

Ahogy tudni kell használni az írógépet egy forgatókönyv megírásához, ugyanúgy tudni kell működtetni a fényképezőgépet a fényképezéshez, de ez csak apró részlete az eljárásnak. Van róla fogalmad, milyen számítógépet vagy szoftvert használtam annak létrehozásához, amit épp olvasol? Természetesen nem, hacsak nem olvastad a rólam szóló oldalt. Nekem fontos, de nem neked, a nézőnek. Ugyanígy, aki ránéz a képeidre nem fogja tudni megmondani, és nem is érdekli milyen kamerát használtál. Egyszerűen nem számít.

Tudni, hogyan kell valamit csinálni teljesen más, mint képesnek lenni megcsinálni azt, különösen jól csinálni.

Mind tudjuk, hogyan kell zongorán játszani: lenyomjuk a billentyűket, és esetenként rálépünk a pedálokra. Az hogy képesek vagyunk-e játszani rajta, különösen, hogy képesek vagyunk-e érzelmeket ébreszteni azokban, akik hallgatják a játékunkat már teljesen más kérdés.

Ne tételezd fel, hogy a legdrágább felszerelés a legjobb. Ha túl sok fényképész-felszerelésed van, az a legjobb mód arra, hogy pocsék képeket készíts.

A drágább kamerák és lencsék nem jelentenek jelentős különbséget a hatalmas árkülönbséghez képest.

Home     Gallery     How-To     Links    Workshops     About     Contact