Home Search Gallery How-To Books Links Workshops About Contact
The Seven Levels of Photographers - - - In Hungarian!!!! Also in English French Italian German Spanish read the sevel levels of artists here and the seven levels of surfers here. (I'm using the Western convention of "he" to refer to both genders) A
fotográfusok hét szintje Lelki útmutató (szatíra) © 2003 KenRockwell.com Translation: September 2003, by Tibor Karvaly Művész: A legfelső, 7. szint (megegyezik
a Keresztény mitológia szerinti „Mennyország”-gal) Ez a legmagasabb szint A művész kézzel fogható formában rögzíti az általa észlelt képet. Megragadja
a hely szellemét − legyen az valódi vagy
képzeletbeli − a fényképben, és a néző reagál erre. A művész tökéletes mestere eszközeinek. A művészeti alkotás megteremtésekor
a művész elszakad a hétköznapi léttől, lelke felemelkedik, hogy találkozhasson
azzal, amit meg akar ragadni. A művész tanulhatja és gyakorolhatja eszközeinek
használatát amíg nem alkot, de amikor alkot, a fényképezőgépe
elméjének, gondolatainak kiterjesztésévé válik. Semmilyen tudatos megfontolást
nem fordít a technikai részletekre akkor, amikor virtuózként képeket
alkot. Zenei hasonlattal élve, egy zenész rogyásig
gyakorolhatja a skáláit, de amikor jazzt játszik, még csak nem is gondol
az ujjaira. Elvész a pillanat szenvedélyében. Akárcsak a professzionális szörfözőknek, akiknek tucatnyi deszkája
van, vagy a profi
gitárosoknak, akiknek 23 hangszere van, a művésznek is
lehet egy halom kamerája, mind különböző célra. Hasonlóképpen, más művészeknek lehet, hogy csak egy kamerája van, vagy
egy sem. Nem számít. A művész gyakran furán öltözködik, és hajlamos későig fennmaradni. Soha, senki nem látja az alkotásaikat, mivel szinte semmilyen képességük
nincs arra, hogy ismertté tegyék magukat. Csak azoknak van, akik leereszkednek
a szajha szintjére, mely sajnálatos és paradox módon azt jelenti, hogy
az igazi művész alkotásait soha nem láthatod, hacsak nem ismersz egyet
személyesen. A jó művész általában túlságosan gátlásos ahhoz, hogy másoknak
megmutassa munkáit, hacsak nem intim viszonyba kerülsz vele, mivel a
művészetük a lelkük maga. A művész bármiféle kamerát használhat, beleértve a lyukkamerát, az
eldobható kamerákat, vagy 8×10-es gépeket.
Akármilyen gépet használhat, hogy megteremtse, amit akar. Szajha: 6. szint A szajha olyan művész, aki eladja lelkét azzal, hogy pénzt vagy drogot
fogad el művészetéért cserébe. Lealacsonyítva magát erre a szintre, a víziója valószínűleg kompromisszumokkal
teli. Miért? Mert az ember függőségbe kerül attól,
hogy eladja a lelkét azért, hogy megvehesse ételét, hogy megtömhesse
magát, így nem szarakodik a célkitűzésekkel, ami egyúttal azt jelenti,
hogy nem próbálgat új stílusokat sem. Ha a szajha munkája több év próbálkozás után elég a számlák kifizetésére,
valószínűtlen, hogy bármelyik szajha új stílust után
kutatna, amíg szüksége van dohányra. A kiállító művészek (akiket galériák vagy más képviselők
− vagyis stricik − kiállítanak) elveszthetik a megjelenés
lehetőségét, ha megváltoztatják stílusukat. Éppen ezért egy ember eladásra szánt művészete aláigha válik jobbá
vagy mássá. A stílus ami eladható, az pontosan az, amit
a szajha stricijei (képviselői) látni akarnak. Lásd Barnbaum könyvét
a művészetről. Elképzelhetetlenül nehéz egy sikeres szajhának megváltoztatnia
a stílusát, ha egyszer őt már elfogadták. Amatőr: 5. szint Azok, akik teljes jövedelmüknek kevesebb mint
felét keresik fényképezéssel, amatőrök. Ennek semmi köze fényképészetük
minőségéhez. Az ilyen ember imád fényképezni. A tisztalelkű, jó amatőrök átemelkedhetnek
a többi szinten, hogy közvetlenül művészek legyenek. Akik hétvégenként esküvőket stb. fényképeznek, mintegy mellékesként
rendes munkájuk mellett, még mindig amatőrök; csak éppen pénzt kérnek
a képeikért. Azok az amatőrök, akik azt hiszik, hogy egy jobb fényképezőgép javít
a képeiken annak a kockázatnak vannak kitéve,
hogy a legalacsonyabb szintre, a „ketyere-számonanizátor” szintjére
süllyednek. A fényképezőgép-gyártók túl sok amatőrt félrevezetnek, hogy
azok azt higgyék: a jó képekhez jó kamerák kellenek. Ez a gondolat méreg
a művészet teremtésének. Az amatőr, aki elvész a remek képek készítésében, egyenes úton van
a megvilágosodás felé. Amatőrnek lenni jó dolog; erről a szintről valaki meglehetősen könnyen
felemelkedhet a művész szintjére. Az amatőrők szinte mindig Canon tükörreflexes gépeket használnak. Kattintgató: 4. szint Ez az én anyukám és a legtöbb ember. Ezek az emberek emlékeket akarnak − nem fényképeket vagy fényképezőgépeket. Azok a kattintgatók, akik grafikusművészek, vagy legalábbis vizuálisan
művelt emberek, gyakran fantasztikus képeket csinálnak,
melyek mindenkire hatást gyakorolnak. Ezek a kattintgatók művészek,
és még csak észre sem veszik. Ők átlalában jobban öltözködnek, mint
azok, akik azt gondolják magukról, hogy valóban művészek. Higgyük el: a fényképész az, aki egy képet létrehoz, nem a fényképezőgép. A kattintgatók kompakt vagy eldobható fényképezőgépeket használnak,
amik ugyanolyan kiváló eredményeket ad, mint a mindenki más által használt
Leicák, Nikonok, Canonok és Contaxok. Hivatásos: 3. szint Hivatásos fényképész az, aki teljes megélhetését (100%) fényképezésből
teremti elő. A hivatásosak nem hoznak létre művészetet; ők kereskedelmi célra készítenek
képeket. Általában van valami jártasságuk az eszközeikben, és tűrhető
képeket tudnak kihozni belőlük, de a képesség, hogy a képzeletet megragadják,
vagy megvan, vagy nincs meg bennük. Persze a hivatásosok is csinálhatnak nagyszerű
képeket, saját idejükben. A hivatásosok nagyon kevés időt fordítanak a gépeire, kivéve, ha javíttatni
kell azokat. Idejük legnagyobb részét arra fordítják, hogy munkát keressenek,
és azon fanyalognak, hogy a többi fényképész mennyire lenyomta az árakat
a városban. A hivatásos többet költ filmre és labormunkákra egy hónap alatt, mint
eszközökre egy évben. Hivatásos természetfotós nincs. Azok vagy dolgoznak, vagy a feleségük
tartja el őket. A hivatásososok Nikon tükörreflexes, Mamiya középformátumú és Calumet
4×5”-os gépekkel fényképeznek. Nem engedhetnek maguknak olyan jó cuccokat mint a legtöbb komoly amatőr. Ha nem vásárolsz kereskedelmi fotókat, vagy nem ismersz egyet a barátaid
között, nem is hallasz hivatásos fényképészről. Azok, akik fényképezőgép-reklámokban
hirdetik, hogy ezt vagy azt a típust használják, csak fizetett álszószólók. A hivatásosoknak nincs weboldaluk, és nem tesznek közzé technikai hírleveleket.
Azok általában az amatőrök. Gazdag amatőr: 2. szint Ezek azok az amatőrök, akiknek túl sok a pénze, rengeteg gépet és tartozékot
vásárolnak, ami megbéklyózza a kifejezési szabadságukat. Általában férfiak,
és sokuk öreg vagy nyugdíjas. A gazdag amatőr Leicával, Contax-szal, Alpával, Hasselbladdal vagy
Linhof 4×5-össel fényképez. Ezek remek kamerák, de az eredmény tekintetében
azonosak a Zenittel, Pentaxszal, Bronicával vagy Tachiharával. A szegényeb gazdag amatőr Nikon, vagy akár Canon tükörreflexes gépet
használ. Mostanában ezek az idióták sajtómunkához tervezett digitális tükörreflexes
gépeket vesznek, mint például a Canon EOS-1D vagy a Nikon D1X, melyek
technikailag gyengébb eredményekkel szolgálnak, mint a kattintgatók
gépei. Az igazán hülyék várták a 7000 dolláros
Contax N Digital-t, mely kevésbé használható, mint a Nikon vagy Canon
digitális tükörreflexesek, és még mindig gyengébb képeket ad, mint egy
olcsó filmes tükörreflexes gép. A rossz gazdag amatőrök azt hiszik, hogy szegény emberek életlen fekete-fehér
képei jelentik a művészetet. Néhány gazdag amatőr könnyen a legalsó spirituális szintre hullik vissza
azért, mert túl sokat törődnek a gépükkel, mások viszont egyenesen eljutnak
a nagyszerű művészeti teremtésig, mert nem aggódnak a gépük miatt, minthogy
meg vanna róla győződve, hogy az övék a legjobb. Különös módon, kevés
gazdag amatőr teremt átlagos munkát. Ez vagy igaz vagy
nem. Ketyere-számononanizátor: Legalsó, 1.
szint (megegyezik a keresztény hit szerinti „Pokol”-lal) Ezek az emberek (mind férfiak) egyáltalán nem érdeklődnek a művészet
vagy fényképezés iránt, mivel nincs lelkük. Lélek hiányában nem képesek
kifejezni képzeletüket vagy érzéseiket, s ez az, amiért a képeik
− ha ráveszik magukat, hogy egyáltalán csináljanak − semmit
nem érnek. Legtöbbjük technikai területről érkezik, mérnökök, számítástechnikusok,
tudósok. Ezek az emberek oly sokat aggódnak a
amiatt, hogy számszerűsítsenek mindent, hogy tökéletesen megfeledkeznek
arról a tényről, hogy a gépeknek és tesztábráknak semmi közük a végső
kép lelkéhez. Mivel túl sokat aggódnak a kamera teljesítményének mérése
miatt, átneveztük őket „számonanizátor”-oknak. Szerencsétlen módon sokuk
kutat a Kenrockwell.com-on fényképezőgépek teljesítményadatai után. Sokuk szintén játszadozik audioberendezésekkel, számítógépekkel vagy
autókkal. Csakúgy mint kameráikat, a játékszereiket
is saját kedvükért élvezik, de − ha egyáltalán − akkor is
csak ritkán használják azokat eredeti céljukra. A fiatalabbak videojátékokkal szórakoznak, vagy chat-eléssel és web-szörfözéssel
kötik le magukat. Az öregebbek „fényképezőgép”-klubokba járnak. (Sokkal
inkább fénykép-, semmint fényképezőgép-,
illetve más olyan klubokhoz kellene csatlakozniuk, melyek a művészetet
próbálják számokkal értékelni, mivel a művészet teljes egészében szubjektív,
és nem értékelhető numerikusan.) Hasonlóképpen, ezek az emberek soha
nem készítenek semmi említésre méltót ezekkel az egyéb berendezésekkel
sem, de bizonyosan örömmel tölti el őket, hogy beszélnek róla másoknak. Az egyetlen eszköz, amit ezek az emberek elhanyagolnak, az egyetlen
olyan ami valóban segítségükre lehetne: a fény. Csakis maga a gép érdekli őket. Lyukat beszélnek a hasadba, ha hagyod
nekik, de amint arra kéred őket, hogy mutassák meg a portfóliójukat,
a hencegésük rögtön elillan, vagy azt hiszik, a fényképezőgépeiket vagy
a részvényeiket kell megmutatniuk. Akinek egy tűrhető portfóliója van, nem „számonaizátor”. Valaki, akinek
több kamerája van, mint tűrhető képe lehet, hogy az. Akiknek technikai
cikkekben bővelkedő weboldalaik vannak, kevés érdekes fényképpel, valószínűleg
azok. Semmilyen körülmények között ne kezdj ezekkel az emberekkel, ne beszélj
velük, és ne olvasd a weblapjaikat. Az ártatlanok számára ezek úgy tűnhetnek,
mintha tengernyi tudás lenne bennük, pedig csak beteges, élettelen lelkük
akar lerántani saját személyes poklukba, és mindörökre besározni lelkedet
a fényképezőgéped lencséjének élessége miatti aggódással. Ha emiatt
aggódni kezdesz, soha nem fogsz mást fényképezni, mint téglafalakat
és teszt-ábrákat. Ezeket az embereket könnyű azonosítani. Ha a
ezt elolvastad, valószínűleg láttad már a weblapjaikat is. Mindig rengeteg
információjuk van a gépekről, de igazán kevés igazi fotókról. Mindig
óvakodj az olyan weboldalakon található információktól, amelyek nincsenek
tele olyan fényképekkel, amiket megcsodálsz. A weboldalamról levettem a legtöbb, fényképezőgépről készült képet,
mert sokkal több időt töltöttek a látogatóim ezekkel, mint a művészetemmel.
A sávszélességet, amiért fizetek, felemésztették ezek az idióták, miközben
az objektívjeimet nézegették, ahelyett, hogy megnézték volna a képeimet
a galériámban, ami ennek az oldalnak az fő célja volt. Ez az, amiért
az összes hülye oldal, mint ez is, sárga színű, így túlságosan bántja
a szemet ahhoz, hogy túl sok időt töltsenek el a látogatók „szögekkel
és csavarokkal”. Sokan, akik e-mailt küldenek nekem erről a weblapról, sajnálatos módon
ehhez a felvilágosulatlan alsó csoporthoz tartoznak. Sokuk cserkészi
az internetet, és órákat töltenek azzal, hogy csatlakoznak olyan technikai
website-okhoz és chat-roomokhoz, mint a pl.
a „Photo.net”, „www.dpreview.com”, „photocritique.net” és a német „Forum
für Nikon-Fotografen und Sammler”, ahelyett,
hogy fényképeznének. |